Páli Péter

Ülök és várok. Ügyfél vagyok. De már itt is vannak a rendezők. Képzett Watson coachok. Elindul köztük az egyeztetés, a mai alkalom kereteinek tisztázása. Nincsenek hosszú barokkos körmondatok, csak félszavak, mosolyok, összenézések. A bizalom és az egymás iránti maximális tisztelet uralja a termet. Várom a kezdést, mert tudom, hogy milyen jó lesz, mert voltam már „vatszonon”. És várom, mert tudom, hogy ez a mai alkalom más lesz. Más lesz, mert mindig más, hisz nincs két egyforma ember. És nincs két egyforma probléma és nincs két egyforma megoldás sem. És most a módszer is egy kicsit más.

Nemsokára kezdünk. Hohó, itt van egyik másik ügyfél is. Talán ő nem is tudja hová jön, mire vállalkozik. Bizonytalan, de bizakodó. Ismeri a Watson coachokat, de a mai alkalomról még ő sem tud semmit. Nem is tudhat! Ez mindig onnantól kezdve kezd kialakulni, ahogy bejön az ember egy gondolattal, egy érzéssel, egy érzettel. Ez benne az egyedi, a megismételhetetlen. Ez benne a Watson.

A felállás: 5 ügyfél, 5 coach, 5 segédén. 5 különböző történet. Minden ügyfél a saját világát játszhatja el a két segítővel. Óriási lehetőség! Saját színpadot kapunk, ahol a mi utasításaink alapján bármi megtörténhet, amit szeretnék. Ez a „mintha” tér arra vár, hogy érzésekkel, gondolatokkal, helyzetekkel, sémákkal, kivetítésekkel és minden mással betöltsük, ami a fejünkben, szívünkben, lelkünkben van. Ide kitehetjük és ránézhetünk. És átalakíthatjuk. És megszólaltathatjuk. És időbe rendezhetjük. Tényleg bármit megtehetünk, mert a „segédén” (mintegy valódi, jó segéd) mindent megtesz azért, hogy megjelenítse azt, amire kérem. A rendező coach pedig, mindent megtesz azért, hogy a végén megszülessen az én megoldásom. Az a megoldás, amit együtt alkottunk meg, amit együtt építettünk fel. És a végén néha „csak” hatalmas, megkönnyebbült sóhaj, vagy felszabadító sírás van. De ebben a cselekvésorientált módszerben, ez a jutalom. Jutalom önmagunknak, hogy egy kicsit többet tudtunk meg arról, ami bennünk van, egy kicsit előrébb léptünk abban, ami előtt eddig csak tehetetlenül álldogáltunk.

Úgy gondolom, legközelebb is jövök, mert a Watson Stúdió magával ragadott. És én is magammal ragadom őt. 🙂